A Brexit-párti brit választók relatív többsége szerint Nagy-Britanniának elsősorban Ausztráliával kellene fejlesztenie külkereskedelmét, az EU-tagságot pártolók jelentős abszolút többsége viszont az Európai Uniónak biztosítana elsőbbséget a kereskedelmi kapcsolatokban.
A legnagyobb brit közvélemény-kutató cég, a YouGov kedden ismertetett országos felmérésében külön-külön kérdezte az általuk preferált kereskedelmi partnerekről azokat, akik a brit EU-tagságról júniusban tartott népszavazáson a Brexitre, vagyis a kilépésre, illetve a bennmaradásra voksoltak.
A két tábor véleménye gyökeresen különbözik. A Brexit-szavazók körében az EU a lehetséges kereskedelmi partnerek első ötös listáján sem szerepel; közülük mindössze 23 százalék nevezte elsődleges fontosságúnak a kereskedelmi megállapodás megkötését az Európai Unióval.
Az EU ezzel az ő listájukon a 7. helyre került, az első helyen viszont Ausztrália áll, utána az Egyesült Államok, Kanada, Kína és Japán következik a felső ötös mezőnyben.
Az EU-tagságra szavazó brit választók 62 százaléka ugyanakkor az EU-val kötendő új kétoldalú kereskedelmi megállapodást helyezte a fontossági sorrend első helyére, Ausztráliára mindössze 26 százalékuk voksolt.
A felmérés eredményének különös jelentőségét az adja, hogy sajtóértesülések szerint a brit kormányon belül is hasonló vita zajlik.
A Financial Times című londoni gazdasági napilap kormányforrásokat idéző minapi beszámolója szerint Philip Hammond A pénzügyminiszter a fő szószólója annak, hogy Nagy-Britannia a Brexit után is őrizze meg hozzáférését az EU belső piacához, az EU-szkeptikus szárny – mindenekelőtt Boris Johnson külügyminiszter – azonban a “hard Brexitet” szorgalmazza, vagyis a teljes brit kivonulást az Európai Unió mellett az EU belső piacáról is.
Ennek pénzügyi kockázataira külföldről is folyamatosan figyelmeztetik a brit kormányt.
Jens Weidmann, a Bundesbank – a német jegybank – elnöke a The Guardian című baloldali brit napilapnak a minap kijelentette: a “hard Brexit” automatikusan azzal járna, hogy a londoni City pénzügyi szolgáltató szektorának vállalatai elveszítenék a passporting-jogokat, vagyis a kontinentális – főleg az euróövezeti – gazdaságokra kiterjedő pénzügyi szolgáltatásnyújtási engedélyüket.
Weidmann szerint ugyanis a passporting-jogok az uniós belső piachoz kötődnek, és automatikusan megszűnne hatályuk a londoni Cityben, ha Nagy-Britannia nem maradna az egységes EU-piac tagja.
A német jegybank vezetője hozzátette: ebben a helyzetben több pénzügyi intézmény is “átgondolhatja”, hogy hol legyen központi telephelye. Weidmann szerint Frankfurt “vonzó” alternatívát kínálhat, és “szívesen is látná a (Londonból) újonnan érkezőket”.
MTI
